A csendes utca zaját néma sikoly töri meg. Egy fiú vágyából rémálom született. Nem látja már a fontos dolgokat És nem érzi már a lelki álmokat Nem akar mást, csak elmenni innen Feledni a múltat, de ereje nincsen Megáll a kérdések száguldó hadával Válaszokat keres, de nem talál magára Fájdalmas sóhajtás, egy utolsó könnycsepp, Utoljára még átgondol mindent Nem látja már többé értelmét semminek Hasztalan vannak a bíztató emlékek… Vágy a jövő iránt, egy újabb kezdetért A régi jókat már egy rémálom zúzta szét. Csábító a mélység, a másik világ felé Ábrándos szemei tekintenek belé Hezitál egy kicsit, mintha várni valakit Majd lehajtja fejét, nem bírja idekinn Menjen vagy sem? tétlenül vár Küzdjön vagy ne? Az egész rajta áll Csalódások rengetege Egy lány elmúló szeretete… Mint egy pofon, ég tőle az arca De ezt az ütést nem az arcára kapta Szívébe nyilallt a mély fájdalom Már nem bírja itt tovább, jól tudom. Le akar menni a másik világba Nem tartja itt semmi, miért maradna? Közelebb lép a tető széléhez Méterek vannak csak a világ végéhez Szemeiben csalódott nézés Szívében a bánatos érzés.. Nem hall semmit, nem is akar Az éjszaka fényében még felnéz az égre Majd leveti magát a lenti sötétbe… |